Mentovics Éva : A legdrágább anyukának

Nyomtatás

Ezernyi kis apró jellel

tudattam, hogy létezem.

Számlálgattad a napokat,

vajon mikor érkezem?

Kés?bb aztán ágyam mellett

álmot hozott szép dalod.

Hogyha néha ny?gös voltam,

karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,

szivárvány a rét felett,

úgy hinted szét éltet adó,

melenget? fényedet.

Akárhányszor születnék is,

nem kellene más nekem,

azt kívánnám századszor is,

mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal

tiszta szívb?l kiáltom:

Te vagy nekem a legdrágább

Anyuka a világon!