és 1996. május 28-án – 97 évesen – hagyott itt bennünket
? volt a legjobb ?sz nagyanyóka,
csillogó szemmel rám nevetett,
bölcs szava intett a szépre, a jóra:
„Légy tisztes mindig, el ne feledd!”
Apró kis láda… mélyében kincsek:
barnuló képek, régi levél…
nyílik a zárja, hogy betekintsek,
árvuló lelkem vigaszt remél.
… ott áll a kertben, karján egy gyermek,
szívéhez húzza csöppnyi kezét,
lágy tavasz lengi körbe a kertet…
(tükröm még most is ?rzi szemét)
?szül? tincsek játszottak arcán,
földeket róva görbült a hát,
majd’ száz esztend?n vívta a harcát,
még ma is hallom int? szavát.
„Bárhova kerget a lüktet? élet,
légy aki voltál, nincs alkuvás.
Senki se gy?rjön két vállra téged –
fegyver az erkölcs, kincs a tudás.”
Régmúltak fátylán rezdül a csipke,
álmok idézik víg kacaját,
fellegek rojtján lebben az inge,
szell? simítja ?szes haját.
Sírhantján játszó tétova emlék –
megpihen halmán a fénykoszorú…
Tárt karja nem vár, nincs, aki megvéd,
gyászol a lelkem – nézd, szomorú.
Bölcs szava kísér, bármerre járok,
hangjának selymét nem feledem.
Múlhatnak évek, szánthatnak ráncok,
jóságos lelke itt lesz velem.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.18. @ 03:00 :: Mentovics Éva
