(Rónai Géza: Hideg utca)
fülelek,
ahogy mosod
tudott magad
tudod
az óra ketyeg,
a falevél
kint duruzsol:
összeszikkadt
markában
fogcsikorgató
meleget lehel,
egyszer?en
szép a táj
ahogy
téli ordas
hideg nyalja
a fákat
ordít rájuk
zúzmara-hallgatást,
szavak színe
fehéren ég
minden
befagyott tócsa
komor vágyában,
feszeng? utcalámpák
tövén kutyavíz
sárgult
repedés-erezete
reccsen,
tekintetcsillám
sötét szempillantások
ütközésében;
bódultan zenél
a toronykakukk.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.23. @ 13:09 :: Molnár Szilvia