Miminek
Mint aki egy elgurult gomb a saját kabátján,
Sötét pont fényének csillogásán,
Prizmaként felbontja az érzelmeket,
Dróton lógva játsza a jelenetet,
Vágyain lóbálja a lábát,
Elvesztette törékeny árnyát,
Vízcseppként él a hegyi tóban,
Százszor szétesett, mégis jól van,
Jég alatt álmodik a t?zr?l,
Csillagokat hoz az ?rb?l,
Sírt már valaha a fényért,
Mint aki nem tudja meséje végét…
Legutóbbi módosítás: 2009.05.26. @ 23:39 :: Nagy András
