Szeptember közepe volt. A lenyugvó nap aranyba borította a palota gazdagon faragott kőpárkányit. A király fáradt mosollyal nézett végig az olasz stílusú kerten, melyet nemrégen telepítettek a kertészek. Ez az új stílusú építészet és kertépítés felfrissülést jelentett és szép olaszországi emlékeket idézett fel benne.
De gondolataiban megjelent az aggodalom, hiszen amióta visszaért seregeitől, fokozott feszültséggel várja a Velencébe küldött követet a válasszal. Miközben körbesétált a félhomályba boruló könyvtárszobában, eltűnődött hadi körútja eseményein. Egyszerre érezte magát büszkének és végtelenül fáradtnak. Látta maga előtt a Fekete Sereg vértbe öltözött harcosait, ahogy felsorakoztak az erdőszéli táborhelyen, amikor híre jött, hogy odalátogat. Látta elcsigázott arcukat, amelyen egyszerre ragyogott a hazaszeretet és a király iránti tisztelet. A beszéd, amit mondott nem volt hosszú, mégis úgy érezte, hogy el kell mondania. Egyszerű szavakkal, mégis határozottan idézte fel apja, a törökverő Hunyadi János hadi tetteit példaként állítva nagyságát, hősiességét. Sorsdöntő pillanat volt az ország életében, és most is ilyen idők jönnek a magyarságra. Nyilvánvaló, hogy csak magukra számíthatnak, mert sem Velence, sem Ausztria nem akar együttműködni. De ez a csata, ott a Jajcánál, talán meggyőzi őket a magyarok erejéről! – Ha kell egyedül is megvédjük a hazánkat!
A szónoklat hatására, mintha új erő járta volna át ezt, az oly sokat megélt csapatot. Már nem az otthon maradottakra és nem a zsoldra gondoltak, hanem a dicsőségre, és arra, hogy az ő tetteikre figyel az ország és Európa. Nem bukhatnak el!
Lassan visszatért a jelenbe. Eszébe jutott, hogyan fogadták, amikor visszaérkezett Budára. Bár mindig is nagy hangsúlyt fektetett a szolgálatok megjutalmazására, mégis mindennaposak a kicsinyes torzsalkodások. Most is vérre menő vitát folytattak a főpapok egy birtokadománnyal kapcsolatban. Aztán végighallgatta a közrendűek panaszait, végül felelősséggel kellett döntenie egyik kapitánya özvegyének és gyermekeinek pártfogásáról. Végül miután túl egyértelmű volt a pártfogó jelöltek furmányos szándéka, hogy a birtok hasznát megszerezzék, ezért maga vállalta a pártfogást, és parancsba adta, hogy a birtokra senki be ne kvártélyozza magát.
Miközben elmélkedett, szolgák járták körbe, s fáklyákat gyújtottak. Most vette csak észre, hogy a hatalmas tölgyfa asztalon egy csomag fekszik. Amint kibontotta egy szép mívű bőrkötéses könyv került elő. A velencei kolostor papjainak egy újabb remeke. A kézzel írott kódexet latinul írták, János apostol cselekedeteiről, oldalait iniciálék és miniatúrák díszítik.
Úgy elmélyült a könyv tanulmányozásában, hogy észre sem vette az idő múlását. Itt szenderedett el. Álma visszavitte a csatába emberei közé. Így talált rá Beatrix.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.03. @ 18:14 :: P. Borbély Katalin