Amikor nem kell bizonygatni.
Imádni sem kell,
mint egyedülit.
Nem kell halandónak lenni,
amúgy is hitele van az embernek
a másik ember el?tt.
És érzéki,
már az is,
ahogy gondol rá,
ahogy nézi,
tapintja, szeretné,
akarja vagy nem akarja.
És mégse tárgy,
és csakis az ? melegsége,
amivel teljessé leszünk
e nagy h?lésben,
mert a betegség adott,
a lelkek páternoszterezése,
de aki a liftnél vár,
nincsen annak párja,
az el?tt megnyílik ajtó
és a másik, aki ránéz.
Ilyenkor elég megfogni a kezét,
ami a tied,
és már a mi kezünk.
Fejét vállunkra hajtani,
ami a mi fejünk és vállunk.
mert folyvást erre vártunk,
amikor még nem tudtuk
a hiányok antianyag tömegét,
és nem sejtettük, amit Szent
Ágoston úgy fogalmazott:
A szeretet hiánya a pokol.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.17. @ 19:19 :: Petz György
