…és akkor, amikor már látta, hová állítják a keresztet, és elvették t?le, de nem azért, hogy megsegítsék, hanem, hogy rásegítsék arra a konok kett?s fára – akár egy jelenség, egy végtelen szelídség? alak lépett oda hozzá, és reá tevé kezét vért?l és mocsoktól iszamos arcára.
– Meggondoltad? – kérdezte, és amikor nehéz szemhéja mozgásával jelezte, igen, akkor még szelídebben hozzáf?zte:
– Ezekért – és pillantásával körbe mutatott -, hidd el, nem érdemes.
De hiába is mondta. A fához szögezett akkor már, mintha magában forgott volna, akár egy rögeszme körül.
– Távozz t?lem – sóhajtotta, – ezt ne vedd el t?lem!
– Voltaképpen apád is lehetnék – szólt az idegen szelíden.
Ahogy elhagyta a Koponyák hegyét, nem látta senki. Volt, aki a fölszegezett ajkáról azt vélte hallani: – Nem ahogyan én, hanem ahogyan te akarod.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:58 :: Adminguru
