Hova megy az ember,
ha sehova kéne,
mert azért kimozdul,
nem félig, egészen,
amint meg kimozdult,
maga csodálkozik,
ilyen könnyen minden
kerül a helyére;
mert el?bb még agyalt,
– vegytiszta elmélet,
mostan inkább séta,
jó beszélgetések.
A fáradtság ugyanolyan, mint bárki más,
akárki lehetne, aki csak néz ólmosan,
és ha lángra gyúlnál, akkor is csupán
kabátját nézné, nem lesz kormos-é,
a fáradtság, az majdnem te, és eggyel
mindég kevesebb dimenzió, mit fognál,
miközben úgy tudod: a lényeg elszivárog,
s te hagyod, hogy magad is vele menj.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.19. @ 19:45 :: Petz György