Kísérleti szöveg: szembe-vers
Örülök, hogy írsz és élsz,
és nem kevered össze a kett?t,
mint ahogy, ha rám nézel,
nagyjából engem látsz,
és nem azt a felfújt hólyagot,
akit fölöttem láttak egyesek,
és én sem azt a csodát látom fölötted,
amihez semmi közöd, csak nekem.
Szomorú, hogy törölsz meg halsz,
és összekevered e kett?t,
amint elfordulsz fel?lem,
egyáltalán, hova figyelsz,
végképp nem is látsz,
alattam csak árnyékom
véled, mint a többiek, én rólad
ugyanezt tudom, nem ismerlek.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.11. @ 21:09 :: Petz György