Petz György : Wenn (amikor)

Nyomtatás

Amikor az ember tele vággyal,
Nem tudja, benne a vágyhalál van:
El?bb-utóbb mindig rátalál majd.

Mégis tele, pedig tudja, állat,
Amelyik áltódik ezer vággyal,

S kifeslik bel?le majd az ember,
Akár bábból naiv újra-lepke.

     Wenn Du I. (köszönni)

Amikor jöttél,
még nem tudtad,
te vagy.
Akárki jöhetett volna,
amikor jöttél.
A találkozástól lesz az ember azzá,
aki el?tte soha.
Te te, én én,
aztán mivelünk mi lesz,
vagy lesz-e mi,
az kérdés,
ahogy minden találkozás ott kezd?dik,
ahol már nem lehet elköszönni t?le.

     Wenn Du II. (segíts)

Rosszul vélted kezed vonalát,
ha tovább nézed,
meglátod folytatásodat, itt,
e megfáradt tenyérben.
Sorsnak gúnyolják mások,
te vedd csak simításnak,
ahogy ütni szoktak,
e kéz nem arra támadt.
Mert ahogyan kin? a földb?l,
s egy id?re ember hadonász,
nézd folytatásodat, segíts
meg minket, Adonáj.

     Wenn Du III. (között)

Ameddig elnézel.

Ameddig ellátsz.

Ekkora lenne a horizont.

Ennyire telik az embernek.

Attól addig, nem tovább.

Közben nem látod magad,

csupán ha észreveszed

a másikat, aki azt mondta,

ott van, ahol összejönnnek,

mert ott megszületik a között.

Egyik hív? lesz, másik barát,

harmadik szerelmes,

ki meg szül? – látó mindegyik.

     Wenn Du IV. (id?)

Amire nagyon vigyázol,
magad el?l is elásod,
félrefordítod, – ne lásd -, a fejed,
nem akarod tudni,
hogy hova teszed,
mert óvni kell teljesen,
ne lássa senki,
te se nézz oda,
mert bárki les ki,
vége a csodának,
neked is.
És mégis megnézted,
tudod, hogy hol volt,
szemszögletedb?l
és szívszéled tudja:
ez lett a múltad.