Béla – saját bevallása szerint – négy nyelvet beszélt anyanyelvi szinten, kett?t pedig kicsit döcögve.
Ezek sorrendben: észak-, kelet-, dél- és nyugatmagyar, a két kicsit döcög?s pedig az ó- és az újmagyar volt.
A fent illusztrált nyelvi univerzalitásnak megfelel?en Béla bárkivel közvetlen kommunikációs kapcsolatra tudott lépni – feltéve, hogy az illet? beszélte a fenti négy nyelv valamelyikét, vagy akadt a közelben tolmács.
A kezdeti id?kben a családi Wartburggal – ésszer?en – elérhet? beszerzési források felkeresése folyamán ez semmi nehézséget nem jelentett. A bécsi Mariahilfer Strasse környékén ugyanis még német szót is csak ritkán lehetett hallani – mást még kevésbé. A bécsi magyarok között az a szólás járta, hogy a rend?rök a Mariahilferen akkor igazoltatnak valakit, ha az nem magyarul beszél.
Ennek megfelel?en Béla els? – és sokáig egyetlen – beszállítója, micsoda véletlen, egy magyar keresked? volt.
F. József úgy tizenkét éve élt Bécsben – akkor késte le a turistabusz hazaindulását. A kezdeti id?szakról – csakúgy, mint az itthoni évtizedekr?l – sok rossz, és még rosszabb indulatú pletyka járta.
F. J. bécsi önéletrajzában azt írta, a kommunisták akadályozták meg a gimnázium elvégzésében, és vágták el ezáltal a továbbtanulás lehet?ségét?l – a rossznyelvek ezzel szemben azt suttogták, hogy F.J. már a nyolc általánost is sajátos felosztásban végezte el:
egy els? és hét második;
így komcsik ide, komcsik oda, a gimnáziumban annyi esélye lett volna a sikeres érettségire, mint egy éticsigának a szamba-világbajnokság megnyerésére.
Otthoni karrierjének megítélése is er?sen eltér? volt. F. J. azt állította magáról, az energia-iparban dolgozott vezet? beosztásban – a pletyka szerint pedig a háztartások tüzel?ellátásában játszott jelent?s szerepet, értsd „szenesemberként” jelent?s összeggel károsította meg a t?le vásárlókat.
A kétségtelen üzleti sikert, a bécsi üzlet, s?t üzletek létezését azonban senki sem vitathatta el t?le – bár a kekecked?k itt is találtak csomót a kákán. A boltokat ugyanis még egy ötvenhatos magyar, bizonyos Grünwald gründolta, F.J. aztán az ? özvegyét vette feleségül, így került a boltok birtokába.
Az özvegynek egyébként Budapesten is jól ment a sora, bevezetett üzlete volt – a rossznyelvek úgy mondták, helyileg a Rákóczi téren, és jelenlegi státusát annak köszönhette, hogy élete vége felé egyedül ? tudott „zenei” tehetségével életet lehelni Grünwald úr hervadozó férfiasságába.
Nos, kutyaugatás nem hallatszik az égig, az F+Sz Kft megalakult, és tarolt a magyar b?zpiacon. A cég forgalma rakétasebességgel emelkedett, oly mértékben, hogy F.-ék hamarosan visszaköltöztek Magyarországra, a jó gazda szemével hizlalni az aranytojást tojó tyúkot.
Egykori álmaik színhelyén, a Török?rben (Zugló) vettek házat, és példamutató jó ízléssel rendezték be.
A házzal együtt megvett NDK elemes bútort (túl jó ahhoz, hogy kidobjuk, apukám!) remekül egészítette ki néhány arany keretes barokk tükör, velencei (a Velencei-tó mellett vették egy bolhapiacon) csillár, és hamarosan megérkezett a ház ékköve is a restaurátortól.
Egy kézzel faragott, aranyozott fakeret?, kés?i rokokó ül?garnitúra, vérvörös plüss kárpittal!
Versailles-ban minden bizonnyal remekül mutatott volna. Itt, a Török?rben, az NDK elemes mellett csak meger?sítette az általános benyomást, miszerint F.J.-né olyan magasra kapaszkodott az uborkafán, hogy a „Hyppolit” Schneider Mátyásnéja express liften is csak órák alatt érte volna utol.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.11. @ 06:44 :: Psenyeczki-Nagy Zsolt
