Takács Andrea-Babu : Fészek nélküli madár

Nyomtatás

Bezárta lapjait,

egy mese végére ért,

sok szájról történet,

másoktól, magamért.

Hol volt, hol nem,

talán igaz se volt…

Mondják: szabad vagy,

szárnyalj napkorongba

kék egek taván,

önálló habokba.

Mondják, feledd,

ki nem adta mit kértél.

Mondják jobb így,

ha nincsen mit reméltél…

Hol volt, hol nem …

gyönyör? mese.

Mese nélkül a gyermeknek

az est rémiszt? sötét,

árnyak ?zik rettegésbe

fényr?l álmodó szívét.

Hol volt, hol nem…

rohanó id?…

Madarat álmodom,

ki fészkére száll.

Párját hívja szüntelen

nem vonzza hét határ.

Kicsinyeit védi

takarja szárnyával.

Fészket rak a madár,

fészket a párjával.

Párom ha elrepül,

fészkem sincs nekem.

De mondják, szabadságban

vagyok jó helyen.

Szíve volt otthonom,

most hontalan fázom.

Kérem a jó Istent,

Hozza vissza álmom,

mert nélküle “szabadon”

fészkem nem találom.

 ————————————————

péda:

“Madarat álmodom,

ki fészkére száll.”

Fészkére szálló

madarat álmodok

érzed az enyémben a folyamatosságot ugye? a verset ez kellene , hogy jellemezze… meg persze sok minden más!