Tente, baba, tente!
Mese paripáról
ki vizet nem itta.
Az ágak zugában
a víz fekete volt.
A hídnak lábánál
megállt és így dalolt.
Ki tudhatja, babám,
mit visz az a folyó
hosszú szalagjával,
zöld palotájába?
Aludj, szegfű, aludj
a paripa nem akar inni.
Aludj, rózsa, aludj,
a paripa elkezd sírni.
A lába, jaj, véres,
sörénye dértől fényes,
szemében megvillan
ezüstszínű tőrje.
Leered a vízhez.
Jaj, hogyan ered le!
A vér hömpölygött
folyamnál erősebben.
Aludj, szegfű, aludj,
a paripa nem akar inni.
Aludj, rózsa, aludj,
a paripa elkezd sírni.
Nedves folyópartot
ezüst bogarával
elkerülni vágyta
lecsüngő ajkával.
A rideg hegyekre
rá-rányerített ott
az az elhalt folyó
nyakára fonódott.
Jaj, a nagy paripa
ki vizet nem itta!
Jaj, a hó fájdalma
hajnal paripája!
Ne közeledj! Állj meg,
zárd be ablakodat
álmaid ágával,
az ágak álmával!
A gyermekem alszik,
a gyermekem hallgat.
Babámnak, paripa,
puha a párnája.
Acél a bölcsője,
vászon a dunnája.
Tente, baba, tente
Jaj, nagy paripa,
ki vizet nem itta!
Ne lépj be, ne lépj be!
Menj a hegyekbe!
Vár a kanca már
A szürke völgyekbe’.
A gyermekem alszik,
a gyermekem nyugszik.
Aludj, szegfű, aludj,
mert a paripa nem akar inni.
Aludj, rózsa, aludj,
mert a paripa elkezd sírni.
Federico García Lorca: Nana del caballo grande
Nana, niño, nana
del caballo grande
que no quiso el agua
El agua era negra
dentro de las ramas.
Cuando llega al puente
se detiene y canta.
¿Quién dirá, mi niño,
lo que tiene el agua
con su larga cola
por su verde sala?
Duérmete, clavel,
que el caballo no quiere beber.
Duérmete, rosal,
que el caballo se pone a llorar.
Las patas heridas,
las crines heladas,
dentro de los ojos
un puñal de plata.
Bajaban al río.
¡Ay, cómo bajaban!
La sangre corría
más fuerte que el agua.
Duérmete, clavel,
que el caballo no quiere beber.
Duérmete, rosal,
que el caballo se pone a llorar.
No quiso tocar
la orilla mojada,
su belfo caliente
con moscas de plata.
A los montes duros
solo relinchaba
con el río muerto
sobre la garganta.
¡Ay caballo grande
que no quiso el agua!
¡Ay dolor de nieve,
caballo del alba!
¡No vengas! Detente,
cierra la ventana
con rama de sueños
y sueño de ramas.
Mi niño se duerme
Mi niño se calla.
Caballo, mi niño
tiene una almohada.
Su cuna de acero.
Su colcha de holanda.
Nana, niño, nana
¡Ay caballo grande
que no quiso el agua!
¡No vengas, no entres!
Vete a la montaña.
Por los valles grises
donde está la jaca
Mi niño se duerme.
Mi niño descansa.
Duérmete, clavel,
que el caballo no quiere beber.
Duérmete, rosal,
que el caballo se pone a llorar.
Camarón de la Isla : Nana del caballo grande
Legutóbbi módosítás: 2023.06.05. @ 09:10 :: Adminguru
