Mégis, mire számítottál?
Veled marad, kinek
ígérni sem kellett, hogy ágyadat
hajósként tudja kiköt?nek?
Ahová, mikor tetszik, szépen visszatérhet,
vethet horgonyt, meg cigánykereket
és mehet isten hírével dolgára másnap?
Mondd kiszámítottad az életet?
Latoltál esélyt?
Mindig lehet, és ész kell hozzá legkevésbé!
Elég a lélek!
Ha érzed, talonba tennének
valami pakliban, miért nem szólsz,
hogy aduász vagy?
Panaszkodsz, sírós,
kislányos hangon,
hogy a gangon a Sátoros Mari
gömbvillámokkal tud játszani,
neked meg nem maradt,
csak tiszta hang, der?s id?ben,
és semmi felh? az égen,
hogy esélyed legyen hazudni pár szót
mesterkélt képeken valami villanásról?
Nem érted? Az élet egyszer?!
Móka, kacagás saját hibákon.
Emlékszel?
Az els? irkád!
Micsoda ákombákom, és hogy megdicsérték?
Az els? dal, amit énekeltél,
gombócról, fazékról,
meg hogy kiugrott!
Nem úgy lett? Nem jutott elég?
Fazék, vagy gombóc volt kevés?
Netán nem gurulhatós, prézliset akartál?
Húsra, ragadozóm!
Ugye, húsra vártál? Nem tudtad,
mert nagy a szegénység, Istenem, de nagy,
hogy el?tted, asztalon,
bizony a kitálalt az,
aminek látszik,
amit nem ismersz!
Hús. Körítve ezzel, meg azzal.
Rétek száradó füvén
harmatban szedett gazzal.
Népi f?szer.
Szimpla középszer, semmi Indiák.
Falaim nézem. Ketten építettük.
Jó er?s, kemény habarcs.
Sok tojás sárgája, máj fehérje, pazaroltan.
Tégla helyett is faragottan
egókból kockak?.
Élni lehetne mögötte.
Vagy mégsem?
Éles vídiák fúrtak lyukat
számolatlan. Ingázik benne
kilátástalanság szele.
Zavarodottan bóklászunk.
Együtt vele.
Ki-be. Ki, kibe’.
Mondták-e már?
Unom a nyavalygást!
Többre tartok minden kiállást
valós, vagy vélt igazakért!
Számoljunk holnapot? Igézzünk
sorsot?
Minek, ha üres a párna,
az éjszakából hajszálad nem
maradt a mába, és jól kiszámítható:
Holnap se lesz hajléka hajléktalannak
a megálmodott, tenyérre tett,
várakozásban él?
maradék id?.
Néha félek.
Tükrömmel beszélek, ha veled beszélek.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.14. @ 17:56 :: Balog Gábor -csataloo
