Elkeseredésében regisztrált az origo társkeresőn. Ez a negyedik ismerkedős lap, ahová feljelentkezett. Egy évvel ezelőtt értetlenül hallgatta a szingli barátnők e téren szerzett tapasztalatait. Neki rendben volt az élete, hosszas próbálkozás után megszületett a kislányuk is. Imádott munkahelyét könnyedén nélkülözte, a kicsinek élt, és közben vállalkozásukban segédkezett. Méghogy kitegye magát, mint a piacon a portékát! Ez nem az ő világa! Nem igaz, hogy nem tudnak máshol ismerkedni. Buliznak, belevaló csajok, annyi a magányos, az elvált pasi, a szórakozóhelyek hemzsegnek tőlük.
Az asztalon hagyott telefon rezgett egyet. Itt hagyta Csaba? Hová lett? Hallotta a víz csobogását. Mindegy, majd szól neki, ha lejön. Még elmossa azt a néhány csészét, meglesi, elaludt-e angyalkája, és irány az ágy! Ma nagyon elfáradt.
Újra ez az alattomos hang. Újabb sms? Az órára nézett: 22:11. Jézus, már ennyi az idő? Ki a fene üzenget ilyenkor? Elindul az étkezőbe. Nézi a telefont és latolgat. Mostanában mindig ilyen későn esik haza. Szó szerint esik, sokszor vacsorát sem kér, semmit nem kér, csak csendet. Egész nap „házal” a cd-kel és dvd-kel, elege van. Ő sem bánta, hogy havonta csak egyszer közeledik hozzá, hiszen Bianka még éjszakánként felébred. Minden megmaradó percet ki kell használni az alvásra. Egyébként is a fantáziátlan és gyors „szeretkezések”-re egyáltalán nem vágyott, illetve ő az igazi, dédelgetős, simogatósakról álmodozott.
Vonzotta az a rohadt rezgés. A távolság csökkenésével egyre szaporábban vert a szíve. Érezte, jobb, ha figyelmen kívül hagyja. Mitől fél? A bizonyosságtól, amit a tudatalattija már néhány hónapja jelzett? Reszketve kioldotta a billentyűzárat. Lássuk az elsőt! A székre rogyott. Csaba friss illattal robogott le.
— Üzeneted jött — mondta, és átnyújtotta a készüléket.
A karácsonyt már külön ünnepelték.
Most végre talált egy szellemes figurát. De fotó sehol. Matematika-fizika szakos tanár, 180/80, független, nem dohányzik. Találkozni szeretne vele. Oké, de előbb kérjünk egy fotót! Istenem, de hiszen ez egy rondaság. Ááá, biztos nincs jó fényképarca. Kevés embernek van. Találka holnap munka után egy hangulatos kocsmában. Jobb hamarabb túlesni rajta. Rutinosan indítja a beszélgetést, s közben jól megnézi a tanár urat. A francba, a fotó hiteles. Ez határozottan csúnya. Egykori házinénije jótanácsa jut eszébe, aki szerint egy férfinél az is elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél, kedveském. Ám legyen, tekintsünk el erősen kopaszodó fejétől, szétfolyó arcától, és a bevallott 80 kg-hoz képest plusz 10 kg-os eltérést indexáló alakjától, nézzük belső értékeit. Kellemesen csalódik, intelligens, ő is sokat próbált társkereső. Búcsúzáskor kétoldali puszi, és a következő randi: mozi. Aki neki tetszik, az vagy nem válaszol, vagy hárít. Pedig mindig lefarag néhány kilót az adataiból, és a legjobban sikerült fotóját kereste elő.
A mozi előtt ismerősként üdvözlik egymást. A film nagyon izgalmas, de még a karjuk sem ér össze. Retteg a pillanattól, amikor a férfi próbálja megcsókolni. Ez még sötétben sem fog menni. Legalább egy vonása lenne, amibe beleszerethet. Talán a szempillái? Esetleg a füle. Brrrr! Semmi. Hogy mondja meg neki? A házinéni öreg korára elég csúnyácska, valószínűleg eladólányként sem verekedtek össze érte a férfiak. Ja, így már érthető az életbölcselete. Hogy ez hamarabb nem jutott eszébe! A film mindenesete megérte. A kijáratnál gyorsan köszöni a meghívást, majd kétoldali cupp és sajnos neki rohannia kell a gyerekhez. Még megegyeznek, hogy holnap a férfi hívja, és majd újabb programot találnak ki. Megkönnyebbülten fújja ki a bennrekedt félelmét. Nem! Nem megy! Ő ezerszer jobb kaliber nőben. Olyan nagy bűn, hogy hozzá illő, jó kiállású, sármos, izgató barátról álmodozik? Igen, majd finoman közli vele. A következő randira már nem kerülhet sor.
A munkahelyén folyamatosan lesi a telefonját. A szöveg megvan, többször nekifutott, amíg a legkíméletesebb formátumot összehozta. Ebédidő. Hátha most hív. Jobb lenne, mint itt, ahol rajta kívül még hatan hallják, kivel mit beszél. Kivonul a konyhába, bedobja a mikróba a rakott karfiolt. Ekkor kedvenc dallamával jelez a telefon. Nagy levegőt vesz, és lenyomja a fogad gombot.
— Nem zavarlak? — kérdezi a férfi.
— Nem, épp ebédelni indultam.
— Akkor jó. Úgy néz ki, ezen a héten már nem tudunk találkozni.
Van Isten! — ujjong magában. Lesz ideje újra átfésülni a szövegét, még árnyaltabbá téve a kirúgás keserű tényét. Azért illendőségből megkérdezi:
— Csak nincs valami baj?
— Többen is megkerestek, és remélem megérted… De én szeretnék még másokkal is megismerkedni. Ha tudsz várni, akkor a jövő héten hívlak, hogy mi lett az eredmény.
MICSODA?!!! Ez a gnóm még azt kéri, várjon, amíg válogat kicsit? Megversenyezteti?
Először a röhögéstől, majd a dühtől nem tud megszólalni.
— Itt vagy? — kérdezi aggodalmasan a férfi.
— Igen, és köszönöm, de nem fogok senkire várni. Sok szerencsét!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.01. @ 05:50 :: Bereczki Gizella - Libra
