Valami ősi vonzalom él bennem a hegyek, a folyók, az erdők iránt. A napokban alkalmam nyílott, hogy látogatást tegyek Erdély megejtő tájain. Nem csalódtam várakozásaimba. Élményt nyújtó körútban volt részem. „Főhadiszállásunk” Székelyudvarhelyen volt a Gizi-panzióban (www.gizicsarda.ro). Onnan aztán bőséges alkalom nyílik átmenni Parajdra, s lemenni a sóbányába, Szovátán megfürödni a Medve tóban. Nincs messze Gyergyószentmiklós sem, s kicsit odébb a Gyilkos tó. Vagy ott található a közelben a Zetelaki Víztározó erdőktől övezett fürdésre ingerlő csöndes vize, továbbá az Almási-barlang, és a fantasztikus szurdok, a vargyas-szoros.. Aki nagyobb túrát tervez, annak számára könnyen elérhető a transzfogarasi út 2000 m magasan kanyargó szerpentinje a környező alpesi táj szépségével keretezve. És még mennyi szépséget és csodát kellene felsorolnom, hiszen a föld alól vulkáni utóműködésként feltörő borvizekről még nem is tettem említést!
Kiemelten említem a parajdi sóbányát. Autóbusz viszi le a látogatót a föld gyomrába. Óriási só tömb található alig a felszín alatt — mérete: 1.2 x 1.4 km, gyökere pedig 3 km mélyre is lenyúlik (!). Ez Európa talán legnagyobb só tartaléka, mely összesen 3 milliárd tonnát tesz ki. Az autóbusz is több mint egy kilométert halad az alagútba, ameddig eléri azt a csarnokot, ahonnan lépcsőkön ereszkedünk le az igazi látványosságot nyújtó hatalmas tárnákba. Itt miután a kitermelést befejezték, gyógy-termet alakítottak ki. Nincs a világon akkora katedrális, melynek belső tere nagyságban vetekedhetne ezzel a csarnokkal. Gyógyhatása elsősorban légúti betegségek esetén érvényesül. Órákat töltenek lenn a gyógyulni vágyó gyerekek, felnőttek, idősek, fiatalok. Mindenki megtalálja ott időtöltésének testre szabott lehetőségét. Játszótér, kis sportpálya, asztalok, padok, sóból faragott kápolna, szobrok, és még sok minden egyéb is. A kezelés abból áll, hogy ott kell lenni. S mivel ez órákig is eltart, szükség van a tartózkodást kellemessé tevő alkalmatosságokra. Az összetett gyógyhatások közül talán a legkülönösebb az, amit így ír le a szakkönyv: „A sóbánya Faraday-üregként is működik, amelybe a légköri változások nem hatolhatnak be, így kedvező hatás érhető el a vegetatív idegrendszer tónusának helyreállításában egy fizikai — kémiai — biológiai tényezőkből álló összetétel segítségével.”
Parajdot említve szólnom kell néhány történelmi tényről. Sóbányászat már a római korban létezett parajdon és Szovátán. Innen vezetett a sóút le egészen a Dunáig, ahol hidat építetett Traianus császár. A régi római út élére állított köveit még volt alkalmam látni a hetvenes években Lóc mellett. A fakitermelő út és a Bözödújfalut elárasztó tározó építésekor nyomtalanul eltűnt.
A bányászatot az erre a hivatalra kinevezett “kancellár” szervezte, irányította. Miután a rómaiak kivonultak a „kancellária” tisztét a sóhivatalok vették át. Azt pedig a sókamarás irányította. Első ismert sókamarás ama Székely Mózes volt, kiből az egyetlen székely származású Erdélyi Fejedelem lett. Érdekes színfoltja az akkori idők történelmének, hogy a híres angol utazó — John Smith — más angol katonákkal, társaival 1602 tavaszán beállt Székely Mózes seregébe, és vele együtt harcolt az erdélyiek oldalán a Habsburg zsoldosok ellen. A jeles utazó — ma úgy mondanánk kalandor — saját maga meséli el kalandokban bővelkedő életét nyolc vaskos kötetben. Tény azonban, hogy Báthory Zsigmond nemesi rangra emeli, s címerében három levágott török fej látható, mintegy emlékezve sikeres bajvívásaira.
Ezen kitérő után pihenjünk meg Vármező pisztrángos patakja partján, s élvezzük a pisztrángtenyészet kínálta csemege különös zamatát. Az országút kissé elhanyagolt kanyargós szakaszán átvergődve, balkéz felől modern, minden kényelmet és igényt kielégítő panzió tűnik fel (www.historypension.ro). Mogyorószeletekbe forgatott felséges pisztrángot szolgáltak fel fokhagymamártással (muzsdéj) a „retro” berendezésű ebédlőben. A falakon, és az asztalok között, körben-körben annyi népi és ipartörténeti tárgy ejtett csodálatba, hogy úgy hiszem, akármelyik helytörténeti múzeumnak is díszére válhatna. De ennél is többre értékeltem azt a nyugalmat, és beszédes csendet, ami ennek a tájnak varázsa. A csobogó patak, a suhogó fák, a csivitelő madarak és a szmog-mentes levegő minden fáradtságért kárpótolt. Vármező valóban a természet ajándéka…
Hivatkozás:
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Szekeres Lukács Sándor: Székely Mózes Erdély székely fejedelme
Szekelyudvarhely.lap.hu
John Smith kapitány utazásai és cselekedetei (Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980)
Legutóbbi módosítás: 2009.06.29. @ 06:38 :: dr Bige Szabolcs-