Fecske Panna : Béklyódba zárt

 

Árnyak közt bújkálok,

ellopom élő titkaid,

bőröd illatát,

ajkadról a sóhajt miközben

álmaid útján kóborolsz.

Kincseim mélyen őrzöm,

fukar cerberus,

többre vágyom, minden éjjel

kín az elmúló perc,

holt világom őrjöngve hív,

nem mehetek.

Béklyódba zártál,

Ostoba, emberi szív!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.06.11. @ 09:15 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 252 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...