H?vös nyári hajnalon
köd lepte táj…
Sétálok az aszfalton
néma lámpák sora áll
s az egyik alá érkezék
rámpislog szeliden…
Hallom ahogy rezeg
az áram köreiben…
Csillog már az út
a harmat megtalálta
s rálehelte nedvességét
az egész világra…
Átfut rajtam a hideg
reszket bele csontom
vacog a fog
összeszorítom…
Lassan kel a Nap
kitárta fényét
sugárkoszorúként
ontja melegségét…
Elfáradt testem
elterül az ágyon
jó éjszakát kiván
a Nap az ablakpárkányon…
………………………………………………………………
Kedves René, beszéled a semmit meglehet?sen rosszúl. Kiragadok egy részletet:
H?vös nyári hajnalon —nyári hajnalok mán csak ilyenek
köd lepte táj… —- ráadásul ha a köd is ott sunyít
Sétálok az aszfalton —– igen azon szokás sétálni
néma lámpák sora áll —no itt megfogattad volna egy ” zajos-lármás lámpák” alattal, ugyanis a trafóknak van némi hangja a néma éjben.
s az egyik alá érkezék —- ez is sallang
rámpislog szeliden… —ha meg pislog is, még hangosabb mert kezd bekrepálni.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.22. @ 08:45 :: Furuglyás René