Magány és csend,
körbevev? átok.
Az egész világ taszít,
én csak várok… várok.
Türelmem céltalan,
várom a reggelt,
s ha elj? hozzám,
fénye felkelt,
várom a delet.
Ha túlesek rajta,
már kívánom az estét,
ez megy újra meg újra.
Csak állok
a komor csendben
némaságot vallva,
s megsüketült fülem
hangolódik egy dalra…
Legutóbbi módosítás: 2009.06.06. @ 15:29 :: Furuglyás René
