Leila az arab démon mindenki kedvence. Ő az, aki függönyrojtokban, mellig erő miniszoknyában, térdzokniban és tűsarkú cipőben glosszál a ház előtt. Kalapja feltűnően ízléses rikító zöld, piros masnival. Olyan sombrero jellegű, ami egyben az esernyőt is helyettesíti. Most idegesen szívja a cigit. Már fél órája nem volt fuvarja és az a rohadt strici is ötpercenként telefonál. Egy százhúsz centi magas és százhúsz kilós, kocka alakú démonnak nem olyan egyszerű az élete, pedig elég olcsón kínálja szolgáltatásait. Amikor Leila bemérgesedik, akkor kivonul az autók elé, heves hastáncba kezd, közben énekel. Ettől Don Fernandó, a házicsótány is hevesen csuklik, és fontolgatja a költözést családostul. Mégsem mindegy, min nőnek fel a kiscsótányok. Az autósok dudálnak, ahol nő is ül a kocsiban, ott anyáznak is. Egzotikus látvány, a torontói állatkert is megirigyelhetné. Leila szorgalmas méhecske módjára gyűjtögeti a kuncsaftokat, ezen a Varázsló csodálkozik. Nagyon szükségben lehet az a férfi, aki ilyenre vetemedik. A Varázsló megfigyelése szerint kizárólag vékony húszkilós manusok állnak sorba, viszont abból sokan. Ezek elvetemültek. Lehet, hogy ez jelenti a gazdagságot számukra. — Jobbra nyúlok, ott is asszony, balra nyúlok, ott is asszony. Gazdag vagyok!
A strici óránként megjelenik, lezavar egy taslit a Démonnak és viszi a pénzt. Fehér mercivel jár, azt mondja, ez illik a bőre színéhez. Másodállású kábítószerárus és közben szivarozik. Leilát nagyobb eseményekhez is ki lehet bérelni, több vendég esetén felárat számit, ami igazán tisztességes tőle. A Varázsló mindent elnéz neki, csak ne táncolna. Az valahogy szörnyű és balesetveszélyes. A környéken már többször egymásba mentek az autók. A háziasszonyok mély megvetéssel figyelik a férfiakat, és szemükben kigyúl a féltékenység zöld lángja. Férjek pórázon, mint Sammy, a sarki hentes kutyája, és csóválják a farkukat.
Néha megjelenik a konkurencia, amiből kisebb hajtépés lesz, majd anyázás, de Leila a százhúsz kilójával elmozdíthatatlan. Viszont tud visítani. Olyankor Abdul, a biztonsági őr is elmenekül, pedig fél fülire süket. Leila az arab démon, egyszer megkérdezte a varázslót:
— Nem jössz kicsim? — megjegyezném, a Varázsló is százhúsz kiló, de majd két méter.
— Menyit kérsz? — kérdezte a kicsi.
— Negyvenet — mondta vakarózva Leila, és a Varázsló simán lehülyézte.
— Én harmincért csinálom — tette hozzá, és otthagyta a hebegő amazont. Leila férfiasan földhöz vágta a retikülként hordott utazótáskát, megtaposta, és a Varázsló után köpött. Ivott az életmentő laposüvegből, majd rúzsával gyorsan átjavította a retikülön díszelgő számokat harmincra. Azonnal hívta a stricit.
— Kitaposom a beled — fuvolázta selymesen lágy hangon —, itt a konkurencia!
A fehér merci csikorgó kerekkel fordult a ház elé.
— Ki az, hol van? — ugrott ki a strici, majd a Varázslót látván, röhögni kezdett.
— Te hülye kurva — mondta, és azonnal visszajavította a harmincat negyvenre.
A Varázsló sértett hiúsággal, értékének teljes tudatában elvonult.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.16. @ 12:00 :: George Tumpeck
