Leila mindennapos színfolt a környéken, ha az ember nem látja esténként, már szinte hiányzik. Mint a dzsungelban a ragadozóknál, itt is éjszaka történnek a nagy vadászatok, és általában csak reggel derül ki, hogy ki volt az áldozat. Leila esetében ez nem igaz, mert róla már éjfélkor kiderült. Egyszerűen pofánvágták. Seggre is esett, és persze, hogy a közelben ólálkodó tócsába. Naná, hogy sivalkodás lett a vége. Jött is tűzoltó, rendőrség, mentő, aki él és mozog.
Ezek csapatostul járnak, mert ha valaki betelefonál, akkor mind lélekszakadva jön. Ha a Varázsló esetleg nem kerül elő idejében a kulcsokkal, akkor a tűzoltóknak van baltája beverni az ajtót, aztán benyomulnak a rendőrök és mindenkit nyolc napon túl gyógyulóan ártalmatlanná tesznek, majd a mentősök bekötözik őket. Ezután szokták megkérdezni, hogy mi történt, ki visított és miért.
Szóval Leila, mint a pancsoló kislány démoni mosollyal, szakadt ruhában visít, elnyomva a közeledő tűzoltóautó szirénáját. Ezen okulva, sem a rendőrök, sem a mentősök be sem kapcsolják az öveket; nem akarjak kiröhögtetni magukat. Tűzoltók felsegítik a Démont, ami nem egy egyszerű feladat, mert hisztizik és rúgkapál. Lábain csorog a mocskos víz, függönyrojtjai sárosak, koszosak, melleiről cafatokban lóg az elszakadt függöny. Az elkent rúzs és szemhéjfesték miatt úgy néz ki, mint egy szájon lőtt anyatigris fűszoknyában – és hadar. Egyszerre öt elnemhangzott kérdésre próbál válaszolni. Persze ez most senkit nem érdekel. A nyomozó minden bátorságát összeszedve megközelítette a Démont, aki már most tagad.
— Hi — köszöntötte a rendőr, mint régi ismerőst — mi történt, mi történt?
— Kiraboltak, kiraboltak — újságolta lelkesen Leila és felduzzadt szemeit tapogatva panaszolta szomorúan. — Megvertek.
Rendőrünk megértően bólogatott, jegyzetelt.
— Mennyit vittek el?
A Démon rövid gondolkodás után kétszázat mondott. — Nem is! Legyen inkább kettő ötven, vagy háromszáz. Rohadt stricik! — igyekezett licitálni önmagát.
Valószínű Csapajev elvtárstól hamarabb megtudták volna a novoszibirszki rakétasílók pontos elhelyezkedését, mint Leilából értelmes választ kicsikarni. Persze a rendőrök már ismerték, ezért nem is idegesítették magukat. Leila már sok nőnek nyomta a bögyét mind a 120 kilójával. Ráfért a verés, egyesek szerint meg is kellett volna rúgni. A strici biztonságos távolból figyelte az eseményeket, ilyenkor ő, mint egyszerű kíváncsiskodó szerepelt. Csak a bemondott háromszáznál kapta fel a fejét, ez az ő vesztesége.
Az esetre Abdul fülig érő szájjal tüsténkedik, és lovagiasan felajánlja védelmét Leilának, Leila — mint Sopánka — előadja a sátáni kacajt több szólamban. Abdul menekül. Lassan csend lesz a ház körül. A munkába készülődők ébredeznek.
A strici kikászálódik a fehér Merciből, jelentőségteljesen mormog a Varázsló felé, ami körülbelül annyit jelent, hogy mint Ács Feri, einstandot játszik a szemeivel, ha túl sokat lát.
A Varázsló leveszi szemüvegét és betapogatódzik a házba.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.18. @ 10:53 :: George Tumpeck
