Horváth István : LÁTOGATÓBAN

2009.06.30. Horváth István Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

leültem

mögöttem a régi megszokott

bútorok

 

köröttem

szertelen jövőt faggató múlt

kifakult

 

előttem

a kertben bíborló alkonyok

s csönd ragyog

 

itt minden

a múltat idézi – gyöngysor volt –

szétgurult

Legutóbbi módosítás: 2009.06.30. @ 20:35 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.