(meghallgatom /Nagy H. Ilona/)
(meghallgatom /együtt/)
Átkaroltam, lángra gyúlt a teste,
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Aranylövés – így végzed hát te is –
súgtam magamnak, csak mozogj szép lassan,
gyönyört virágzik most a türelem.
Szeretlek kedves – hangzott fölöttem.
Gyönyörcseppek száradtak testemen.
*
Ilyenkor mindig meghalok kicsit.
(a halál és a szerelem örök)
Ilyenkor mind meghalunk egy kicsit.
(itt ragadtam e két sz?k comb között)
De az nem lehet, hogy még csak
három hét (és egy teljes el?z? lét).
De az nem lehet, hogy csak
ez az élet lehet a miénk (örökké).
*
az ég volt szaténunk, s gyertyánk a hold,
( jöv? – múlt – jelen)
hiszem, tebenned nyert értelmet a „volt”
(minden el?z? életem)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Irlanda Máté
