Mézoldott mámort vágyok.
A gyönyört.
Selyem simít az arcomon,
Kezem derékon megpihen,
Ma fagy gyötört.
Kih?lt és összetört, mi jár nekem.
Egérszagú az emléked,
Nevem nyögésbe fulladása elveszett.
Hiába verdesett,
A szívtelen,
A d?re rossz felem,
A Nap helyett a lámpafénybe hullt.
-Levest evett, pedig a húsra várt.
A porba fúl az Isten is, ha dúl.
Törvényt szegett, ki állt a sors felett.
Lám, nem javul.
A talmi megragad, s el?z, mi szép,
Valóra váljon bennünk így a kép?
Legutóbbi módosítás: 2009.06.28. @ 08:12 :: Károssy Attila
