Hinni jó,
A h?sben ott a pusztulása.
-Ég a máglya,
Dózsa trónja újra izzik.
Alku nincs,
A falnak ugrik,
És a lárva léte bölcselése
Várja már a hiszti szülte indulatfigyelmet,
Úri pincsi bánatát,
A dörgedelmet,
Elnyomónak kuss-szavát.
A halhatatlan íze fincsi,
Kóstolása részegíti,
És a jónak Regrutája,
Épp iménti eszme odvak
Méhkasába nyúlva várja,
Hátha édes sárga, mézes az,
Mi kézbe fogva olvad;
-Így merült a kéz
A h?si vég belébe.
Múltnak és az eljöv?nek int a példa:
Szó a fegyver, ám a póz, a talmi: béna.
