Valóra váljon bennünk így a kép?
Ha látomások úsznak,
Nem csitul a B?n,
De elsimul, ha szívbe lép.
A gondolat feléd szökik vadul.
Nincsen világ,
A szembe szálka hull.
A nyálad íze számban izgató,
S bár szörnyet rejt a tó,
Az lent lapul.
-Sötét iszapba fúr,
Lebukva jó mélyre, hidegbe,
Gy?ljön sok hajó…
Óvatlan, vakmer?, vidám percek
Várok rátok, gyertek.
Most kell a szó,
A mágikus való,
Tündérgyermek.
De szörnyem él, tudom, már összetört.
Amit te vársz a szép, s a szív: göcsört.