Nem vagy már; már nem vagyok.
Két elnehezült lélek.
Messzi útra indulok,
de nem feledlek téged.
Mit gondolsz most, mit nem rólam,
oly kevéssé fontos már,
mint januári, rideg
télben, véletlen,
tavaszi napsugár.
Januári percnyi naptól
nem olvad föl semmi hó.
Mi odakünn, az idebenn is:
kétségtelen, igaz, való.
Byron így szól valahol:
„Fare thee well, and if for ever,
still for ever, fare thee well.”
Én mondom vele mai nyelven:
„Ég veled, s ha kell, örökre:
mindörökre ég veled!”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Kavyamitra Maróti György
