Kavyamitra Maróti György : A perc története,

Nyomtatás

a súlyos brokátfüggöny középütt nem zár jól, a lemen? nap fénye rézsútosan bezúdul, átvillan.
a fénypászmában csillámpor táncol, a hatalmas íróasztalon naptócsában a kés.
a kés a biblián hever, ahogy lev nyikolajevicsnek mondtam azon a különös délutánon,

úgy igaz: a lapok felvágására szolgál.
szolgált.
mostan majd más szolgálatot tesz, mostan majd mást.

meg kell fognom a nyelét.
most.
most majd, mindjárt meg kell ragadnom a nyelét, és fel kell emelnem a napsugárból.

összébb kéne húznom a függönyt, mert a rézsútosan bees? napfényben meg fog csillanni a penge.

akkor sikítani fog?

menekülni?
úgy kell tenni – úgy kell tennem -, mintha csak a biblia egyik lapját akarnám elválasztani egy másiktól, holott a lelkét akarom elválasztani a testét?l.

csakhogy máris tudja. tudja.

? tudja, mire készülök.

tudta, az els? pillanattól fogva.
ezért maradt velem.
ezt a módját választja az öngyilkosságnak.

rám bízta, ezt is.

a súlyos brokátfüggöny közepén a rés látja készül?désemet.

milyen szín? a vére? mint a brokátfüggöny ?
mennyi vér lehet egy ilyen széptermet?, sudár n?ben?
és milyen illatú a vére?
azt mondják a misztikusok, hogy háromféle folyadék van: meleg, hideg  és közepes.
azt mondják a misztikusok, hogy meleg a bor és az olaj és a tea,
hideg a sör meg a víz meg a tej,
és hogy középütt csak a vér van.
a vér, a vér, az ? illatozó, drága vére.

az olaját ismerem.
az ott párolog a leheletében, meg az ajka szegletében, meg a térdének hajlatában, és leginkább a tarkóján, ott, ahol a haja már csak könny? pihe: itt van, ott van az ? lényege, lénye, illata, esszenciája.

ha tisztítanám, s?ríteném, desztillálnám, sz?rném és kristályosítanám, drágak? lenne bel?le.
hogy miféle, azt nem tudom, de bizonyosan drágak?.

ha meg feloldanám ?t, bor és olaj lenne.

sima, aranyszín, jobbra meg balra folyó bor és olaj. talán jázminolaj és muskotálybor.
a drágakövet aranyba foglalnám és a szememen át innám magamba fényét:

 a bort a szájamon át innám.

vajon mindez a vérében van? a vérében, amit mindjárt kiontok?

jó!
jó!
most arra kell figyelnem, hogy minden mozdulatom lassú, nagyon lassú és természetes legyen, hogy meg ne riasszam.

a súlyos brokátfüggönyön átüt? naptócsában ott a kés a biblián, és már ott a kezem is.
eddig jó és föl nem t?n? a mozgásom.
a kés már nálam. nálam és nem másnál.
nem nála, f?ként.
hosszú id?n át volt nála, de most én fogom, markolom és ölelem a nyelét.
a végs? pillanatban persze sikítani fog és menekülni próbál majd, de akkor már… akkor lesz.
most még semmire sem neszelt fel, már csak három lépést kell megtennem, három egészen közömbös lépést.
no, persze, a kés a kezemben eléggé indokolatlan, mikor azt mondom: összébb kéne húznom a függönyt.
mert evvel az indokkal tehetem meg azt a három lépést.
sikítani fog, világos.
nagy kérdés, hogy mikor fog sikítani.
az els? lépésnél?
a másodiknál?
a harmadiknál már kés? lesz.

a súlyos brokátfüggönyre nézek egyel?re, de az utolsó lépésnél majd figyelnem kell.
sehová, sehová nem nézhetek, csak arra a pontra, arra az egyetlen pontra ott a bal melle alsó vonalánál, ahol lágy ívben csatlakozik testének hajlásához..
nem éppen középen van ez a pont, kicsit balrább, a gerincoszlop irányában.
nem nézhetek másra.
nem szabad a száját néznem, ajkának szegletét, mely akkor is mosolyogni látszik, mikor nem mosolyog.
a szemét sem szabad látnom, azt a könny? fátylat, melyt?l akkor is sírósnak t?nik a tekintete, mikor nem sír. egyébként hát ? sosem sír.
? nem.
nem sírhat, csak magában. mások el?tt soha.
? mondta ezt nekem. mégis sírós-nevet?s az egész arca.
no, arra nem szabad néznem, amikor majd lendületet vesz a kezem.
és a hajára sem szabad nézni.

 mindenek el?tt nem szabad meglátnom az orrnyerge fölött azt az erd?barna tincset, mely a szemébe hullana, ha a épp a medvebarna szemöldök között nem válna hirtelen jobbra és balra.
no, azt semmiképp se szabad néznem!
csak azt a pontot, csak azt a pontot a bal melle alatt, ahová most késem – késünk – beszalad.

nem sikítasz?
nem menekülsz?
krisztusom, hát sikíts!
menekülj!
kérlek, menekülj!
menekülj,
menekülj!