Bárha, hogy ily rút lett a vége,
mégis azt mondom: megérte,
megérte. Életalkonyom egy utolsó
szerelem ragyogtatta, szépítette.
Tizenhárom év után még egyszer
közelembe jöttél, közeledben lettem.
És hogy ha te már nem is vagy,
ha el is röppentél valamerre,
azért én még ott állok melletted,
fejed fölött tartom megáldó kezemet,
és suttogom füledbe szelleménekem,
és most már halálomig így legyen.
Mert most már akár jöhet a halál:
már nem id?ben, már id?n túl talál.
Ha te ott állsz majd mellettem, és
csuklóm tapintja álombeli kezed,
semmilyen vég sem lehet olyan,
mint a jól, szépen alakult kezdet.
Ég és Isten mindörökre veled legyen!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Kavyamitra Maróti György
