Signor Veneranda megáll a lépcs?fordulóban, és egy ajtó melletti falon lév? foltra ráteszi ujját, aztán nagy er?vel megnyomja.
Egy úr megáll, és nézi.
„Bocsánat” – mondja az úr, és rámutat a falifoltra –, „ez nem cseng?, hanem egy folt a falon. Nem fog megszólalni.”
„Tényleg?” – kérdi signor Veneranda – „Nem fog megszólalni? És ez ön szerint biztos? Ugyan, miért ne szólalhatna meg? Én ugyan életemben nem láttam még olyan foltot, amelyik hangot adott volna, ha meg nem nyomták, viszont számtalan cseng?t láttam már, mely megszólalt, ha megnyomták.”
„Pontosan így igaz.” – mondja az úr. – „És amit most ön nyomogat, az nem cseng?, csupán egy folt a falon.”
„Ez igaz, mint a fene.” – replikázik signor Veneranda. – „Ez csupán egy folt a falon. Hahogy cseng? lenne, és nem egy folt a falon, eszembe nem jutna nyomkodni. Ugyan, miért nyomkodnék egy idegen cseng?gombot?”
„No de… Ön nem csengetni akar?”
„Hogy én csöngetni? Á, nem: nem akarok én csöngetni, eszembe se jutott. Ha csöngetni szeretnék, nem ezt a foltot nyomkodnám. Mit gondol, ha csöngetni szeretnék, akkor nem a csöng?gombot nyomnám? Meg?rült ön, hogy ilyesmit néz ki bel?lem? Ha csöngetni akarnék, hát a csöng?t nyomnám, érti? Ön a helyemben mit nyomkodna? Tán egy foltot a falon?”
„Jaj, dehogy!”
„Na, látja? Én se tenném! És ha épp tudni akarja, tudom, hogy mi a különbség csöng? és folt között.” – kiáltja türelmét veszítve signor Veneranda. – „De – tudja -, szép kis alak maga. Ha csöngetni akar valahová, hát csak csöngessen, de ne engem utasítgasson, jó? Utálom, ha utasítgatnak…”
És signor Veneranda magában mormológva indul újra a lépcs?n lefelé…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Kavyamitra Maróti György
