Különccé lett ez a hajnal: akácok
táncoltak és tulipánok szinkopáztak
egy dalt. Létbefordulásom még sem volt
könny?, lábam táncolni semmiképp sem
akart, és agyam is csak bénultan csüngött,
aléltan: és tükörképem a szekrényüvegben volt
minden, csak értelmesnek nem t?n?.
Dörzsölgetve élesztgetem érsz?kül-
te tagjaim, jobb kezem, meg lábaim.
HiábaI Viharütött szívem nem buzgólkodik.
És egy barom – egyedül lakom – a
rádiót is elfeledte kikapcsolni este,
undorító hajnalhíreket hallgatok;
a Nap föl sem ébredt, alszik felh?kön
túl, az es? meg dobolva hull: és én
magamba rejt?zködve elhallgatgatom.
Jó, meleg öröm, élethajlandóság
különös hajnalon – úgy tetszik – elhagyott.
Azért a parkba, a padhoz, a bokrokhoz
lesétálok. Hátha egykor volt magam
ott ülök veled, ott a padon.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.15. @ 04:56 :: Kavyamitra Maróti György