Fölkelek, megmosom különbféle részeimet, kávét készítek, rágyújtok kéjesen (hogyis ne, hisz egész éjjel alig füstöltem), aztán megyek, megyek, elmegyek, és belépek a Toronyba.
Hét kapu közül válogathatok, bármelyiken jó belépni ide.
Valamelyik kapun beosonok hát, aztán bekucorodom a huszonnyolc sarok valamelyikébe, és olvasni kezdek.
Olvasok remekeket, jókat, elviselhet?eket; olvasok vadidegenekt?l, olvasok újdonsült ismer?sökt?l, olvasok barátoktól és – vélt – ellenségeimt?l.
És olykor itt vannak írásaik a legrégebben ismert Barátoknak is, kik közül nem egyet nem is a Torony huszonnyolc szegletének valamelyikéb?l, hanem még régebbr?l, egy másik építményb?l ismerek.
Jó, meleg, zsongító érzés ez, de a jó meleg sarokban is fú valami hideg szél.
A hiány szele fú.
Hiánya annak, aki biztosan nem tér már errefelé sohase, de hiányuk olyanoknak is, akik épp itt lehetnének, olvashatóak lehetnének.
Váratlanul az jut eszembe: ha kitennék huszonnyolc hirdetményt a Torony hétszer négy sarkába, és hívnám, aki hívható?
Hívnám vissza, kiknek hangja oly nagyon hiányzik nekem, oly nagyon!
Így legyen, így: csalogató hirdetmény legyen!
Hé! Hahó! Ti nagyon hiányzók! Halljátok „kivert varjú- vagy kakukktársatok”, engem?
Hahó Veres Ildikó! Hahó Wéber Feri! Hahó Vékony Andor! Hahó Basho! Hahó Radva Juli!
Ebben az egyik toronyban még van néhány hely mellettem!
Jöttök?
Legutóbbi módosítás: 2009.06.29. @ 05:55 :: Kavyamitra Maróti György
