– andante –
Drágám, az évek nem jobbulnak,
és nem igazulnak meg már soha.
Két szerelmes tenyerem, csupán
a múlt idő melegét óvja.
Drágám, az évek már így múlnak el,
ilyen bénultan néma zuhanásban.
Szép lett volna, ha hiszel bennem,
ha hiszel a nagyszerű újulásban,
de drágám, az évek csak úgy hullnak,
múlnak, és semmi reményem arra,
hogy hirtelen megújuljanak,
e halálos, néma zuhanásban.
Ám – drágám – az éveknek értelmük van,
és ha nem is igazulnak meg már soha,
két szerelmes tenyerem azért
a múlt idő melegét óvja.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 09:23 :: Kavyamitra Maróti György
