Hányszor hallgattam a hajnali csöndben
lélegzésed könny? neszezését.
Mint kis egér futkosott tested fölött
ujjam, és beleremegett, ha olykor
hozzád ért. Nem akartam ilyenkor
semmit: se elvenni, se adni. Csak
eggyé válni lényegeddel, és a
hajnali csöndben hallgatózni.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.03. @ 06:43 :: Kavyamitra Maróti György