Június! Június!
Be gyönyör? szép vagy!
Istenek királyn?jének hava.
Fáid törzsének árnyalata,
akár a Kedvesnek haja,
lombjaid zöldje
szép szemeinek színe,
sárga, narancs,
kék virágokkal fonva.
Szeretlek június, halálig szeretlek!
Ládd, mióta eljöttél, nem félek,
nem rémisztget kotyogó, buta szívem:
halált elodázó, életr?l ódázó szerelmem,
június! Mint istenn?i pávádnak
farktollán ragyog szín valahány,
káprázik egeden álom-szivárvány.
Finom párába burkolt hajnalok,
széplépés?, karmazsin alkonyok,
délid? hévsége aranyló mez?n,
mind te vagy júniusom, szeret?m,
kedvesem! El ne menj, ne szaladj!
Világ-öröklétig énvelem maradj!
(És Téged is szeretlek Uram,
és köszönöm Teneked,
hogy ezt az új júniust
még látnom engedted.)
Legutóbbi módosítás: 2009.06.17. @ 06:33 :: Kavyamitra Maróti György