Selyemkóró selyem útján suszterbogár lépeget,
összeragadt társaival bennem undort keltenek.
A ligetben szalakóta kutakodva kóricál,
gombabarlangban a spóra egy csepp vízért ordibál!
Keresztespók hálójában ott ragadt a vendéglégy
Isten hozott! – mondta vígan – Ma te leszel az ebéd!
Megszólalt a pici légy,
látta ő már a veszélyt:
Figyelmetlen sose légy!
Abban percben, pillanatban kékszajóka lecsapott,
pillanat se múlt talán, legyet s pókot bekapott!
Ott a fűben zöld poloska minden szót kihallgatott,
segítségért akart menni, de így csak elballagott.
Öregesen lépkedett, s hopp! Verembe beesett!
A veremben elszunyókált, s mikor jött a nagy eső,
föld barátunk reá hullott – így lett a hely temető!
Eztán a szorgos hangyák két lábra álltak.
Füleltek, figyeltek, vártak,
S egyszer csak rohantak neki a várnak!
Egy hangyácska morzsát hozott,
mit egy tarisznyából a lóbogár lopott.
A lóbogár nem bírta, hangyáknak adta –
így lett hivatalos a hangyabálba!
Nagy volt a nyüzsgés, de jó volt a bál,
a lóbogár mégsem vidám!
Tovább is állt, tovább is ment,
egy tölgy tövében megpihent.
Ott meghajoltak az ágak és
földre vetődtek az árnyak.
Mókusok ugrottak a fűre,
a lóbogár egy darabig tűrte,
Majd annyit szólt csak:
Jó napot urak! Engem el ne tapossanak!
Választ sem adtak, úgy elszaladtak.
Kergetőztek, fára másztak!
A sündisznó szerencsenapja volt,
vadalma épp a tüskéjébe hullt!
A hőscincér és a sáska
egy farönkön egymást gyalázta.
Mitől lennél te hős? – kérdezte a sáska.
Attól – szólt a válasz -, hogy nem eszek
férjet vacsorára!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.28. @ 09:26 :: Kőmüves Klára