Végre tudatosultak bennem kudarcaim.
Már látom értelmét számos hibámnak.
Megfelelni nem tudok mindenkinek,
ez ügyben elúszott megannyi ötletem,
de megtanultam végre, mozdulatlan,
hogyan kell nyelvet öltenem.
Az én vizsgámon, én vizsgáztatok.
Az én utamon csak én járhatok.
Az én kertemben finom az alma,
a kígyó tőlem jön zavarba.
Ura vagyok négyzetmétereimnek,
elmémnek parancsolója,
s hogy ennek lesz-e alattvalója,
már nem számít, mert nem érdekeltek.
Ha rajtam nevettek, az sem lényeges,
hiszen ma tudatosult bennem,
hogy az a legrosszabb,
amikor az ember önmagán nevet,
és én tagadhatatlanul elsőbbséget élvezek
a gondolataim felett.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.06. @ 06:49 :: Kőmüves Klára
