Kegyetlen indulatba
gabalyodva,
szenvtelen baráti ölelés
idegen, hidegen csillogó keze
a lapockán.
Fénytelen árny befedi.
Lefelé könny? haladni
Nem akarom érteni,
nem hihetem, hogy
az ember ilyen legyen!
(hisz’ Isten képmására lettünk teremtve)
Mi történik,
melyik a gyilkos?
… ez csak rossz álom!
Messzeségb?l véres torok kiált,
vérbefagyott tetemek csatakos hajára
gonosz harag tapad,
ragadós iszapba dagaszt,
nyirkos ing lobog, ráfagy.
A gonoszság végtelen!
Hol vagyunk,
mondd, hol…?
… Édent?l távol.
Mind.
Fáj!
Vezeklés sem segít,
nem támaszt halottat,
vér szertefreccsen,
szétdúlja lelkem, s belehal.
Egy t?r?l fakadó sarjak, hová jutottatok?
Koporsófedél ha lenne…,
gyereksírás áthatol
azon is,
… mindenen.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.22. @ 20:37 :: Laura Alen