Mint valami ?rült bogár,
Úgy körözök a fény körül,
Tudva azt, milyen sorsra vár,
Ki értelem nélkül örül.
Ellenállni nem is lehet,
Olyan csábító, olyan szép,
S régen csak az ösztön vezet,
Hogy ott a fényben essek szét.
De el?tte még a végtánc!
Lehetetlen csak elmenni,
Hiszen visszahúz e fénylánc,
Mit nem oly könny? letenni.
S mikor örülni sem tud már,
Mert csak kergeti az élet,
Legyen ott e reménysugár-
Világítani a véget.
