Az utókor mindent megbocsát,
Több átkot senki nem hord rád,
Továbbfordul az ezüstkerék.
Szoborrá válsz, amit kiraknak,
Például hölgyeknek s uraknak,
Hogy aládvésse mind a nevét.
De gondolják-e hogyan éltél,
Hogy éreztél, vágytál vagy féltél,
Egy szürke percben mit csináltál?
Gondolják-e milyen volt akkor,
Hogy bármelyik kis pillanatból
Több út ment, de csak egyen jártál?
Az utókor mindent megbocsát,
Ha nem is érted meg az okát,
Továbbfordul az ezüstkerék.
Hiába volt, nem kell egy élet,
Csak legyen papíron a képlet,
S aranyba foglalják a nevét.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.02. @ 22:00 :: Nagy András
