MI MARADT NEKEM?
Lehajtom fejem,
Szemem sötétséget keres.
Mi maradt nekem
puszta létemen kívül?
Tán a remény, egyedül…
Egy lakás, két gyerek, magány,
nyomasztón, folyton
kísértő árnyad szobám falán,
emléked bántóan üres.
Hiába várom pici unokám,
az ajtót gyermekeim se nagyon,
vagy lehet, sosem nyitják reám…
Reményem te vagy, Kedves
kit szeretek, tudom,
előttem álló maradék életemen át.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.16. @ 14:28 :: Nagyajtai Kovács Zsolt
