A hajnali nap felkel? fényei
kényelmesen, kacagva törtek be
a felületesen lehúzott függöny résein át,
mikor megpillantottalak
szemeidb?l alig t?n? álom
mosolyával a hálószoba tükrében.
Kócos hajad, arcod körül repkedve is
elb?völte szívemet, hisz a bennem ég? lángot
ámor nem a sminkes nappalok fényében gyújtotta.
A lengén székre dobott pongyolád red?it
gondosan megszámoltam, és egy szell? halk fuvallatánál
csendesebben hátad mögé lopakodtam.
Meztelen tested hirtelen átkaroltam és füledbe suttogtam
a világ legtermészetesebb kérdését. Szeretsz?
Hirtelen fejed hátrafordítottad, s mélyen a szemembe néztél.
Nem! Nem szeretlek! Kiáltottad, de lúdb?rös derekadon kezeim
megérezték a hazugság igaz ízét.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.02. @ 16:46 :: Ocsenás Gábor