Ciróka, a Napocska
túl sokáig aludt ma.
Hajnalcsillag kelti őt,
– Húzd hamar a napcipőt!
Égen lenne rég helyed,
s csupa csipa még szemed!
– Ide-oda kap a Nap,
sietne,de nem halad,
ásítozik, kedve morc,
aranyhaja torzonborz.
Fodros Felhő épp ott száll,
a Nap, lyukon kukucskál.
Napfonatát kinyújtja,
s leengedi az útra.
Ám hajába ág szalad,
s a hosszú copf fennakad,
hasogat a feje már.
– Fésűt kérek! – kiabál.
Megsajnálja őt a Szél:
– Megmentelek, Nap, ne félj!
– Őrületes nagyot fúj,
s Ciróka kiszabadul.
Haja szála sem görbül,
a Föld körül most pördül.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.20. @ 14:24 :: Péter Erika