Ölelni jár az éjszaka,
perzselnének izzó csillagcsókok,
ezüstfüggöny függ ajkadon,
hárfahúron zengnének akkordok.
Párnánk alá bújik a hold,
szemérme ott talál menedékre,
virradatra gyűrött az ég,
szürke folttá kopik feketéje.
A bolygók oly orcátlanok,
két felhő közt csillagkaput zárnak,
s nyelvet öltve hátunk mögött,
kuncognak a tenyérbe zárt vágyak.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.26. @ 09:23 :: Péter Erika