“Elefánt voltam…” (Medáliák – J.A.)
(meghallgatom)
A nagy rendszerre gondoltál:
fölnéztél a csillagok fogaskerekére,
a cellarácsok… – na, ez azért durva,
meg relatív is minden, mint ez
a fölnézés – lehet, hogy lenéznek.
Mi dolgom ezekkel – világegyetemmel,
jó nekem a középiskolás fok, az etika
a f?iskolára marad, ha van még egyáltalán.
Eszem, iszom, ölelek; altató… mert este ettem,
tán sokat ittam, n? kifárasztott, s már
csak a gyógyszeriparban bízhat, ki régen
sámánok elé vitte bonyolult bensejét,
aztán papokra hagyta, mi megmaradt.
A mindenség nem óra, de minden óra
tévedését magába foglalja születést?l
az átváltozásig, míg ez a csillagpor
tesz egy kört, aki te vagy;
a szféráknak nincsen zenéje,
és arányokban egyáltalán nem hasonlít
a leonardói emberre az egész,
mint olyan; és nem is szakállas,
vagy a füle se olyan, mint Buddha-bölcs
elefántnak, de nem is rettent?,
bár legyezi magát.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:27 :: Adminguru
