El?bb vagy utóbb verssé lesz minden,
belevettetik – mi mag – a földbe,
és kihajt, ha jó a föld, a nap, a víz –
az ember, ha jó, vagy nincs tovább.
Eke fordultával törli halál
arcát, barázdába néz – mit se lát –
és békén hagyja a szellem génjeit –
nincs mit tenni, az élet megy tovább.
Folyvást el?bb indul, mint kész lennél,
ezért váratlan minden utazás;
elhagyja bakancsát, botját a vándor,
múltjából nem érti: hogyan tovább.
Mégis te vagy, mikor már nem lennél,
szélbe szó, vízbe írt nyom, halk sikoly,
kezdet-véget föl nem fogva hadakozz! –
megbékül benned elmúlt és tovább.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.22. @ 09:05 :: Petz György