(Euterpé és Kalliopé nézik)
Játék, csupaszín-hang, ritmus a lelke, a dallam;
érzelem-nyomaték, könny kíséri és jajjak,
a fejit az égbe hajítja, a szivét a földre teríti,
beleremeg önmaga gyásza és ünnepe – lira.
Azután az ünnepek vége, gyereket a nagy id? felvesz,
nem röpíti, komótosan mennek, meg-megállnak,
megnézik, mi elment; megelemzik kívülr?l és bel?l,
olyan ez mint gyermek – id?közben feln?tt,
epika lett immár, ez a kor is elj?.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.06. @ 14:37 :: Petz György