kikaparja szemedet az álom
megvigasztal ólmos szemhéjakkal
ide-oda löknek a határok
az id? se változik csak elhal
beletúr a csöndekbe az ember
na ez a csönd se olyan amint volt
ez is már csak amolyan feltúrt lett
ezután már elfordul az ember
Legutóbbi módosítás: 2009.06.27. @ 08:26 :: Petz György