Tovalebegő tündérálmok törnek szét
tükör-holdat ugató rekedt kutyák orra hegyén
magukba merült mélabús balekok kerülnek ki
néhány veszetten ordító bitangot
rémült gyerek szorul mocskos
buszmegálló firkált falához
tágra nyílt szeméből némán
könnyet záporoz mobilját szorongató fehér ujjaira lila fejő
nyanyák közömbösen fülelnek nyikorgó buszra várva
Koromtól terhes falakról pereg hangtalan por
sárgán fénylő fényszmog alatt zavartan csipognak
városi madarak s míg
részeg óbégatás ütközik a néma
templomtornyoknak sziréna hasítja szét az éj
fülledten izzasztó
fejfájással terhes szövetét.
Szeretőm másik oldalára fordult,
csípőjének fehér ívét csiklandozza a hold.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.03. @ 06:05 :: Pogány Gábor