– Kiestél, Johnny! – kiabálta Vanessa.
Igaza volt. Johnny harmadszor is hibázott az ugróiskolában, így kiesett. Nem értette. Legtöbbször ? gy?zött. Igazán egyszer? játék, de ma valahogy nem ment. Bosszantotta a dolog, de nem ért rá jobban elmélyülni a mérgel?désben, mert anyja szakította félbe a gondolatait.
– Johnny! Vacsora!
Bement a házba, ledobta a cip?jét és leült a terített asztalhoz.
– A kedvenced van, Hawaii pizza!
Johnny most valahogy sem örömöt nem érzett afölött, hogy kedvenc pizzáját kapja vacsorára, sem azt a jól ismert mohóságot, amivel az els? néhány falatot szokta belapátolni máskor.
Evett néhány falatot, de a pizza szelet nagyobbik fele érintetlenül ott maradt a tányérján.
– Mi van veled, te gyerek?! – lep?dött meg az anyja, aztán egy rutinos mozdulattal Johnny homlokára szorította a tenyerét.
– Lázad nincs – mormogta magában. – Nos, ha nem kéred, ne edd meg! Mosakodás, fogmosás és mars az ágyba! Pihend ki magad holnapra!
Johnny végzett az esti teend?ivel, bebújt az ágyba, és hamarosan mély álomba merült.
Az éjszaka közepén azonban arra ébredt, hogy majd’ megveszi az isten hidege. Még jobban bebújt a takaró alá, de hiába, a vacogás csak nem akart enyhülni. Nyílt az ajtó, anyja lépett be a szobába, Ahogy ránézett a fiára, rögtön tudta, valami nagy baj van. Megint megfogta a gyerek homlokát, ám most mintha egy tüzes kályhához ért volna a tenyere. Gondolkodás nélkül rohant a telefonhoz és tárcsázta az ügyeletet.
Az orvos hamarosan megérkezett, lázcsillapítót és antibiotikumot rendelt.
– Izgalomra semmi ok, asszonyom, Johnny hamarosan jobban lesz. Egy-két nap, és úgy fog futkározni, mintha mi sem történt volna.
***
Dzsuf 2C fáradtan lebegett ki a Qourax-ból. Ha emberi fogalmakban gondolkodunk, a Qourax-ot leginkább egy konferencia-teremhez hasonlíthatnánk.
Megint egy teljesen értelmetlen, hatástalan el?adás. Senki sem hallgat rá.
Vészmadárnak, rosszabb esetben ?rültnek tartják.
Qarf, az asszisztense együttérz?en lebegett mellette.
– Ne add fel!
– Pedig épp ezen gondolkodom. Senki nem hallgat rám, senki nem hisz nekem. Pedig annyira egyszer?, annyira logikus!
– Egyszer? is, logikus is – éppen csak szöges ellentétben áll az ?sök szinte valamennyi tanával! És pont Te hirdeted ezt, a nagy Dzsuf leszármazottja.
– Torkig vagyok már az összes ?sökkel, a saját felmen?imet is ideértve! A globális felmelegedést igenis a túlnépesedés és a túlzott hulladéktermelés okozza! És én, a magam részér?l a broxok kihalását sem merném kész ténynek venni.
– Ugyan! Te is nagyon jól tudod, hogy régen elt?ntek! Azt a néhány megmaradt példányt pedig, ami néha el?bóklászik, könnyedén semlegesíti a Szer!
A broxok hatalmas, nyálkás szörnyek voltak, amelyeket valamelyik ?s találmánya, a Szer segített megfékezni. Amíg nem létezett a Szer, a broxok sok tragédiát okoztak. A folyóból hirtelen kiemelkedve, egészben nyelték le áldozataikat, akiket aztán soha, senki nem látott többé.
Hogy védjék a lakosságot, a Város vezet?i fenn, a Város felett a folyó két partján magas ?rtornyokat építettek, amelyekb?l az ?rök a folyón lefelé úszó broxokat hatalmas, nagy nyomású fecskend?kb?l áraszthatták el a Szerrel. Hála az idejében megtett óvintézkedéseknek, brox-riadó Dzs idejében már egyáltalán nem is volt.
Beszélgetés közben kilebegtek az épületb?l, és eléjük tárult a megapolis lélegzetelállító panorámája.
– Err?l beszélek! Már látni sem lehet a város végét, és mi még mindig éppúgy terjeszkedünk, mintha az imént szálltunk volna le a burokkal! A hulladék…
– Ugyan, Dzs! A hulladék egyszer?en leúszik a folyón. Ennyi az egész.
– Tudom, a Tanácsban is ezt hallom nap mint nap. Csakhogy nem ennyi az egész. Tudom! Érzem!
– Látod, ez a baj! Amíg csak érzed, semmi esélyed az ?sök szava ellen.
– ?sök szava! – Dzs haragosan legyintett. – Mutassa meg nekem valaki azt a scriptet, ami azt írja el?, hogy egy városnak minden határon túl terjeszkednie kell!
– Te is nagyon jól tudod, hogy nincs ilyen script, az ?sök ebben a tekintetben nagyon is sz?kszavúak voltak.
– Ne mondd tovább! Tudom! A természetünk, a rendeltetésünk… Csak terjeszkedünk a vakvilágba! A szaporítók g?zer?vel dolgoznak…
– De Dzs! És az új kolóniák?! Az is baj lenne?!
– Igen! Épp ez a legnagyobb bajom! Az új kolóniák ugyanazt csinálják, amit mi, és ?k is ugyanezt a folyót, ugyanezt környezetet árasztják el a hulladékukkal.
– Ugyan Dzs! A folyó egy nagyobb folyóba torkollik, a nagyobb folyó meg a tengerbe, annak pedig meg se kottyan az a kis hulladék!
– Itt van a végzetes tévedés! Ezek összefüggnek, érzem!
– Mára elég volt, hagyjunk valami megvitatni valót holnapra is! El ne felejtsd a Tanácsülést!
Másnap, a Tanácsban Dzs csúfos vereséget szenvedett. Elkövette azt a hibát, hogy nem tájékozódott a legfrissebb h?mérsékleti adatokról.
Ellenfelei valósággal a földbe döngölték.
– Még hogy globális felmelegedés! Egy napszak alatt a kritikus szint alá csökkent a h?mérséklet! Dzsuf2C pedig foglalkozzon inkább az élelmiszer ellátás problémáival!
– A vihar el?tti csend szavát hallja, Krof tanácsnok!
– Ön nem egyéb, mint egy felt?nési viszketegségben szenved? vészmadár! Ha nem nézném nagytisztelet? ?sét…
Dzs fülében egyenletes duruzsolássá olvadt össze Krof, és az ?t helyesl? tanácsnokok mormogása, és mélyen magába roskadt. Hogy lehetett ilyen bolond! A mérési adatok persze akkor is ellene szólnak – de hát csak a vak nem látja, hogy ez nem egyéb, mint vihar el?tti csend!
A tanácsülés még javában tartott, amikor odakint heves széllökés rázta meg a város utcáit. A viharos er?sség? szél nem volt szokatlan ebben az évszakban, de Dzs-t valami rossz el?érzet járta át.
A szél újra támadt, ezúttal még er?sebben, aki nem tudott idejében fedezékbe vonulni, azt egyszer?en elsodorta, majd hirtelen elállt. Dzs kilebegett a tanács épületéb?l és elindult hazafelé, amikor az orkán megint visszatért, de ezúttal gyilkos er?vel támadott.
A süvölt? léglökést?l semmi sem volt biztonságban. Épületek, épületrészek keveregtek a leveg?ben, a hétköznapi használati tárgyak halálos lövedékké változtak a végítéleti erej? szélroham kezében.
A gyilkos vihar hullámai között beálló szüneteket kihasználva Dzs a laboratóriumához rohant, hogy felmérje a kárt.
A labor a város felett feküdt, onnan jól látszottak az ítéletid? pusztításának nyomai. A Fels?város szinte romjaiban hevert.
Halálos csend ülte meg a tájat, de úgy t?nt, a természet kidühöngte magát. Dzs éppen a laborban esett kár felmérésével volt elfoglalva, amikor baljós morajlás hangzott fel.
Dzs kirohant a laboratórium elé, még épp id?ben, hogy lássa, amint az addig nyugodt, csendes folyó kanyarulatából hatemeletnyi magas szök?ár tör el?, elmosva, elsodorva mindent, ami útjába kerül.
De talán nem is a katasztrófa látványa volt a legdermeszt?bb, hanem az, hogy a hullámok hátán, eddig sohasem látott tömegben az apokalipszis arctalan gyilkosai, hatalmas broxok lovagoltak.
Az ?rség, ahogy a Védelmi Terv el?írta, a vastag, nagy nyomású fecskend?kkel oly széles sugárban szórta rájuk a Szert, hogy három ?r tartotta a fecskend? végét – ám az teljesen hatástalannak látszott. A máskor csepegtetve is gyilkos Szer patakokban csorgott a broxok testén, de azok mintha észre sem vették volna, hogy szök?kútként ömlik rájuk a halálos méreg. Nyálkás testükkel, mintha csak szörföznének, úgy siklottak az ár hullámain, és azokat a szerencséseket, akik a szök?ár támadását túlélték, egykett?re a broxok hatalmas szájnyílása nyelte el.
Dzs a megdöbbenést?l szóhoz sem tudott jutni. Minden civilizációs máz egy pillanat alatt lemállott róla, és az ösztönei vették át a hatalmat. A túlélés id?tlen, ?si parancsától hajtva a Kiköt? felé vette az irányt, amely szerencsére nagyjából még épségben volt.
Néhány burok a kataklizma túlél?ivel éppen startolni készült. Dzs a legközelebbi felé vette az irányt, és az utolsó pillanatban sikerült is bejutnia. A hibernálás pillanatok kérdése volt és a burok az újra támadó gyilkos szélroham lendületét?l hajtva útnak indult.
***
Johnny másnap estére már teljesen láztalan volt. Néha köhögött még egyet-kett?t, de az orra már nem folyt. Er?s, fiatal szervezete a lázcsillapítók és az antibiotikum segítségével legy?zte a fert?zést.
Dzsuf2C, az influenzavírus, a nagy Felderít? oldalági örököse, a spanyol nátha és az A2 Hong Kong genetikai kódjának hordozója, mint évmilliók óta annyi ?se, most maga is megkezdte útját a burokban az Ismeretlen felé.
Az utat, ami neki maga az ÉLET – ám mi, emberek csak így nevezünk: cseppfert?zés
Legutóbbi módosítás: 2009.06.30. @ 07:00 :: Psenyeczki-Nagy Zsolt
